A Cross-to-Save Hungary verseny másik célja, hogy összehozza azokat az embereket egymással, akik hasonlóan gondolkodnak minderrõl.
Az XTerra versenysorozat és a Cross-to-Save szervezõi megegyeztek abban, hogy ezt legegyszerûbben azáltal érhetik el, ha a versenyzõket a lehetõ legközelebbi kapcsolatba hozzák a földdel, vízzel esetenként a levegõvel. Ezt bizonyítják az emberrengetõ helyszínek világszerte: a 13 fokos osztrák tengerszem, vagy Maui szigetének perzselõ vulkáni homokja, Hollandia 50 centi mély dágványai, Japán sziklái és a Német virtusnak megfelelõ nyílegyenes fergeteges emelkedõk stb.
Nem tagadható azonban, hogy itt sem angyalok, hanem emberek versenyeznek egymással, és így nem meglepõ, hogy gyõz a versenyszellem és csontrepesztõ hullámvasutazásban méri össze erejét a világ élmezõnye. Vannak itt országúti triatlonisták, hegyikerékpárbajnokok, úszóbajnokok és rengeteg amatõr. Néha félkarú, féllábú emberekkel találkozunk, és õk nemritkán lényegesen nagyobb ünneplésben részesülnek, mint maga a bajnok.
A rutinosabb versenyzõk már jó elõre készülnek a szervezõk által becsempészett csapdákra. Mint Angliában is, ahol a készületlen résztvevõket rajtaütésszerûen nyelte el az addig békésen csordogáló 50 cm-es patak, amikor hirtelen 2 m-re mélyült. A szervezõk nem sajnálták a fáradtságot, és ha épp levegõhöz jutottak a nagy nevetéstõl, akkor mindenkitõl megkérdezték, hogy ízlett a fürdõ.
Valahogy mégsem haragudott senki. Hiszen éppen ez adja meg ezeknek a versenyeknek a zamatát.
A Cross-to-Save sorozat sem kíván szakítani e jó hagyományokkal, ezért nagyon szigorú kikötés, hogy mindenki tisztában legyen saját felkészültségével, és egészségi állapotával. Kicsit olyan ez, mint egy kalandtúra, csak 5 órába sûrítve.
