A minden évben más helyszínen megrendezett norvég Xreid ultrának idén a Jotunheiemen Nemzetipark adott otthont. A Dél-Norvégiában elterülő 3500 négyzetkilométeres terület különlegessége, hogy itt található az ország 29 legmagasabb hegycsúcsa.

Olyan élményben volt részem, amire nem számítottam! Sűrűre sikerült az idei versenynaptáram, ezt már év elején mindenki megjegyezte.

És bevallom nem így volt tervben a P85, hogy egy héttel előtte teljesítem a Kört. De a terv, az terv! A héten bringával próbáltam regenerálódni a börzsönyi kaland után. A boka és a térd fájdalmak megszűntek, igaz a hétfői pestre menetelnél a vádlimba beálló görcsöt még szerdán is éreztem.

Szombaton korán keltem, indulás előtt még meg akartam nézni Nyakas Gábor indulását a Körön. 4:22-kor elindult. Összepakoltam a cuccaimat és lementem a vonathoz. Úgy voltam vele, majd a rajthelyen reggelizek. Mit mondjak nem volt éppen jó idő! Hideg és köd! Amíg a hévre vártam, egyre több hasonló emberkét véltem felfedezni a megállóban. Csillaghegyre érve, a megállótól nem volt nehéz a rajtot megtalálni.

A terepfutásban mindig van kiszámíthatatlanság... Aki közelebbről ismer, családtag, barát, munkatárs, sporttárs, az tudja min mentem át az elmúlt két hónapban. A Kör első sikertelen próbálkozása után, sokan napokig nem is mertek rákérdezni a dolgokra.

" Mi történt? Hogy volt? Sérülés? Eléhezés? Időjárás?" Egyik sem!