phone 

Hungary (+36)

70.70.84.474

Olyan élményben volt részem, amire nem számítottam! Sűrűre sikerült az idei versenynaptáram, ezt már év elején mindenki megjegyezte.

És bevallom nem így volt tervben a P85, hogy egy héttel előtte teljesítem a Kört. De a terv, az terv! A héten bringával próbáltam regenerálódni a börzsönyi kaland után. A boka és a térd fájdalmak megszűntek, igaz a hétfői pestre menetelnél a vádlimba beálló görcsöt még szerdán is éreztem.

Szombaton korán keltem, indulás előtt még meg akartam nézni Nyakas Gábor indulását a Körön. 4:22-kor elindult. Összepakoltam a cuccaimat és lementem a vonathoz. Úgy voltam vele, majd a rajthelyen reggelizek. Mit mondjak nem volt éppen jó idő! Hideg és köd! Amíg a hévre vártam, egyre több hasonló emberkét véltem felfedezni a megállóban. Csillaghegyre érve, a megállótól nem volt nehéz a rajtot megtalálni.

Nos, meglepődtem, mert egy viszonylag kicsi előtérben kellett elférni mindenkinek. Találtam egy sarkot, ami jónak tűnt és oda cuccoztam. Volt még bő másfél órám. Leültem megettem a reggelim, közben néztem a folyamatosan érkező és induló túrázókat. Aztán kimentem megnézni milyen is az idő, ami nem, hogy jobb, még rosszabb lett. A köd egyre sűrűbb, a hőmérséklet pedig egyre hidegebb lett. Közben egyre több ismerős arc tűnt fel. Sorban jöttek a gratulációk az előző heti teljesítményemhez. ( Ez végig kísért egész nap, ismeretlenek is utánam szóltak, kérdeztek gratuláltak. Bevallom egészen zavarban is voltam miatta.)

Szóval az időjárás okozott némi fejfájást. Mit is vegyek fel? Végül amellett döntöttem, inkább felöltözök, mint megfagyjak. Közben Papp Bálint, Zádori Roland, Szíj Zoli, Fekete Dani, Pap Gábor, Szabó Gábor és sorban a többiek is feltűntek. A rajt előtt még Speróval is sikerült beszélnem, itt tudtam meg, hogy törött kézzel vitte végig a Kört, miután NHH-ről lefelé ráesett.

1 perc a rajtig! Mindenki a rajtkapuban áll és epekedve várja az indulást a hideg miatt! Pláne akik egy szál rövidnadrágban és pólóban indultak neki. Peti ellövi a rajtot és indul a 85 km. A sík részen Hajduska és egy ismeretlen vágott az élre, Rolanddal próbáltuk tartani a tempót. Az emelkedő kezdeténél Roland visszaállt a saját tempójára, én még küzdöttem egy darabig. Kellemes meglepetés ért, amikor kiderült nem futunk fel a Róka-hegy tetejére, hisz a piros nem oda visz. Üröm felé haladva, sorban értük utol a túrázókat. Illetve értem, mert Balázsék eltűntek a ködben, a többiek meg mögöttem.

Csanyáék már az aszfaltnál várták a népet. Indulás a Kevélyre, elég jól indult. Feljebb érve, eltűnt a köd és verőfényes napsütés fogadott a tetőn. Le is került menet közben a sapka, kesztyű, csősál. Lefelé indulva trappolásra lettem figyelmes, gondoltam Roland jön szokásos zerge módban. Ezzel ellentétben Szabó Gabi volt, utcai cipőjében. Aztán még páran utolértek és el is suhantak mellettem. Egyre több lett a túrázó előttünk, hisz ők már 6-kor indulhattak.

Csobánka előtt Gábort és még egy srácot visszaelőztem, így Csikóváraljánál 5. voltam. Innen viszont nem ment, nem is erőltettem, tudtam ott a lábaimban még a 152. Tölgyikreknél sem álltam meg, hisz a zsákom tele volt. Dömösre lefelé hűvös volt és a köd is visszatért, de nem öltöztem vissza, valamennyire fűtött a mozgás. Az ellenőrző ponton nagy volt a nyüzsgés, rengeteg túrázót értünk be. Itt már ettem sajtot és almát, Colával leöblítve. Indulás a fel felének, mert ugye Dobogókőre felfelé kell menni! Itt megjegyzem, Pilisszántó és Dobogókő kivételével minden településről felfelé vezet a piros jelzés! Szóval felfelé haladva még mindig fáradtnak éreztem magam, de nem idegeskedtem, tudtam sok van még hátra. Szakó-nyereg után, két helyen is vadkerítésen kellett átmenni.

A másodiknál is, csak úgy, mint az elsőnél, volt hely a kerítésen átbújni, így nem másztam a létrára. Csak hogy itt a zsákom beakadt, amit a mögöttem jövő túrázó készült volna kiszabadítani. Ekkor hatalmas sokkoló élményben volt részem, az egész testem bemerevedett. Hamar leesett, áram van a kerítésben. Szóltam a srácnak, nem nyúljon hozzá! Itt megkérdezném az illetékesektől „Ezt nem kéne jelezni?” Mi van, ha egy kisgyerek markol rá? Még egyszer említem, piros turistajelzésen van keresztülhúzva! Már majdnem egész fent voltam, mire teljesen helyre rázódtam. Itt komoly szurkolótábor volt, táblákkal, pirosba öltözve! A frissítőnél ismét ettem, ittam, izotóniás italt is vittem magammal, bár a zsákomban még volt. Felfelé haladva betoltam egy zselét, aminek kezdtem érezni a hatását, ráadásul jött a hazai terep.

Innen egészen Nagykovácsi végéig tudtam mikor és mi fog következni. Pilisszentkeresztre lefelé, haladós volt, aztán egy rövidebb felfelé a temető mellett a Pilis lábáig, onnan megint lefelé Pilisszántó szélére. Egy jobbossal a murvásra, rövid frissítés után haladtam tovább. Kisebb cikcakk után a Csévi-nyereg következett. Itt Varga Józsi és párja voltak, váltottunk pár szót és indulás Iluska- forrás felé. Sokáig jól futható a terep, a forrás után van egy komoly felfelé. Itt értem utol Horváth Attila Vilmost, akivel utoljára a T 100-on futottam, de ott megsérült. A tetőn jól futható rész, majd a Kopár Csárdáig megint le.

Dobogókőtől idáig 3 helyezést javítottam! Kopárnál megint frissítettem, itt már a fél távon túl voltunk. Ráadásul a tervezett időn, jóval beljebb! Pilisszentiván előtt még Kakukk-hegyre fel kellett kapaszkodni, aztán megint egy hosszú futható szakasz, Hosszú-árok és irány a Szénás. Ez megint komolyabb mászás, közepes emelkedés hosszan. Itt megint benyomtam egy zselét. A tetőről Nagykovácsiba megint lehetett haladni. Az ep-hez közeledve Hajduska sétál barátnőjével. Kérdezem „Mi a baj?” Mire „ A derekával van valami.” felelte.

Itt a plébániánál volt a frisstő, nem is akármilyen. Erdélyi különlegességekkel. Belépve egy másik futó éppen akkor indult tovább. A szívélyes fogattatást sajnos vissza kellett utasítanom, hisz futni jöttem nem piknikezni. ( Itt azt jegyezném meg, hogy útközben annyi csinosabbnál csinosabb túrázó hölggyel találkoztam, hogy jövőre lehet, inkább én is túrázok, akkor van idő ismerkedni.) Szóval indultam tovább, persze innen is felfelé vezet a piros, ráadásul meredek aszfalttal. Itt utolértem a srácot, tehát még két helyet feljöttem. Vörös-pocsolya, Julianna-major és megint mászás, Fekete –fej. Itt észrevettem, valaki van előttem és tudtam nem túrázó. A Hárs-hegyi körúton értem utol és le is hagytam.

Egyszer csak Olivér jött szembe, bekapcsolta kis kütyüjét és jött velem egy darabon. Kérdezte, „Mit keresek itt a Kör után?” Jót beszélgettünk, aztán utamra engedett. János- hegyre nem igazán akaródzott felmászni, innen már nem is ismertem a terepet. A zöldpólós, akit megelőztem, folyamatosan ott volt mögöttem, ahogy kicsit visszavettem feltűnt. Makkosmáriánál már fáradt voltam, de muszáj volt menni, ráadásul sötétedett is. Itt jöttem rá, mit felejtettem el. Nagykovácsiba elő kellett volna venni a fejlámpát!!! Tudtam, ha megállok, utolér! Csak nem akartunk beérni Budaörsre.

Még mindig volt felfelé és egyre jobban sötétedett. Mikor megláttam a fényeket, picit könnyebb lett. A le felében még utolértünk valakit, elhaladtunk mellette. Aztán bekövetkezett, amit nem szerettem volna, a srácnak volt lámpa a fején. Felkapcsolta és olyan tempót ment, amit lámpa nélkül nem tudtam tartani. A lakott terület előtt, komoly kis lefelé volt, köves, technikás. Beérve a házak közé, már nem is láttam. Itt erősen figyeltem a felfestett nyilakat és végre célegyenesben voltam. A járdán haladva, már csak arra figyeltem, nehogy valamibe orra essek! Megérkezve az iskolába, még az emeletre fel kellett szaladni, ott volt a tornateremben a célkapu. Tapssal fogadtak, mindenki mosolygott, persze a futók arcán azért nem mindenkinél volt őszinte. Visszaadva a dugókát, kinyomtatták a részeredményes papírom.

Nem hittem a szememnek, amikor megláttam, nem hogy 10, 9 órán belül, 8 óra 36 percet futottam, ami a 6. helyet jelentette. Erre a linkre kattintva, egy nagyon jó grafikonon lehet megnézni a verseny alakulását! http://www.traxpace.net/p85t14#traces=42&base=

Gratuláltunk egymásnak, megbeszéltük kivel mi történt. Lehörpintettem egy sört, közben lenyújtottam. Lementem megzuhanyoztam, ami jól esett, mert meleg víz alatt történt! Visszamászni az emeletre már kevésbé volt élvezetes!

Farkasdi Edinával beszélgettem, persze a magunk módján, de jó hangulatban. Aztán virsli evés, meleg tea. Közben Bálint is megérkezett, felajánlotta hazavisznek majd, de még meg kell várni Robit, aki fut és Ágotát is, aki jön érte. Így volt elég idő mindenkivel beszélgetni, megosztani a tapasztalatokat. Egy idő után mosolyogni kezdtem, mert arra lettem figyelmes, hogy befutás után, aki leült, vagy zuhanyzásból jött már fel, igen darabos mozgássorozatokat produkáltak. Na, de nem is szaporítom a szót. Jó kis napon vagyok megint túl.

Jövő szombat, Intersport Terepfutás.

Új hozzászólás

Gyere velünk!

Többféle edzésen és versenyen lehetsz büszke a csapat tagságodra!

Tagság

Legyél csapattag, éld át velünk az élményeket!

Hitvallás

A sportolók, versenyzők számos sportágban tették le névjegyüket a hazai és a nemzetközi versenyeken. Nemcsak eredményeikkel, hanem hozzáállásukkal is példát mutatva.

Mindkét nem és minden korosztály aktívan részt vesz az X2S TEAM munkájában, akár hétvégi sportolók, akár világbajnokok.

Terepfutás, tereptriatlon
Szeretjük és tiszteljük a sportjainkat, akárcsak
Alapító és edző
Az X2S TEAM közös élményindexe messze magasabb, mint a
Elnök (2014-), versenyző
Kalandot, küzdelmet, kihívást keresőként annyira
Maraton, terepfutás
Sokfélék vagyunk, mégis egy csapatot alkotunk. [quote
Versenyző
A csapatban a magyar hegységek állandó

Rólunk

Hírlevelek

Partnereink